Vilike meggyógyul!

Vili és Lilla nyolcesztendős ikertestvérpár éppen közös fürdéshez készülődnek.

Sorra dobálják le a ruhadarabokat, irány a teli kád, kis pancsolás – önfeledt gyermekek. Csak a figyelmes szemlélő pillanthatja meg a kisfiú hasfalára erősített parányi szondát.

„Az első kórházi etetésnél derült ki, hogy Vilikével problémák vannak, ugyanis nagyon fulladt – mondja az édesanya. – Egyhónapos volt már, mire az orvosok rájöttek, hogy fejletlen a nyelőcsöve. Aztán a műtétek során záródott el véglegesen a nyelőcső, hogy a légcső szabaddá váljon. Kéthónapos kora óta csak szondán keresztül tud táplálkozni.”

A szülők nem törődtek bele fiúgyermekük betegségébe, ezért létrehozták a Vilike Meggyógyul Alapítványt. A befolyt támogatások segítségével két alkalommal az Amerikai Egyesült Államokban is megműtötték a kisfiút, ám állapota nem javult számottevően; az orvosok azon csodálkoztak, hogy egyáltalán még életben van.

Négy év kórházi lét után Vili hazakerült. A szülők szerették volna Vilit gyermek közösségbe járatni, de mindenütt elutasították őket. Lakásuktól távol végre találtak egy óvodát, de az óvodavezető ott is csak azzal a feltétellel vette fel a kisfiút, hogy az anyuka az öltözőben, a többi gyerek elől elzárva „etetheti-itathatja”. Vili a közösségi élettől fejlődésnek indult, igazi áttörést azonban az iskolai felvétel jelentett.

A speciális általános iskola igazgatója szerint Vili kiválóan beilleszkedett a gyerekközösségbe, kommunikációs készsége, mozgása óriásit fejlődött, aktívabb lett. A szakember nem csak az általános iskola elvégzésére, hanem a továbbtanulásra is képesnek tartja a gyermeket.

És az osztálytársak?

„Szeretjük Vilit, sokat szoktunk együtt játszani, főleg autósat, mert Vili nem verekedhet. Tudjuk, hogy nem szabad őt csokival kínálni, mert ő máshogy eszik, mint mi.”

„Nagy segítség, hogy Vilike reggeli itatását a pedagógiai asszisztens elvégzi helyettem az iskolában - mondja az anyuka -, így kicsit több időm jut az elintéznivalókra, és alkalmanként munkát is tudok vállalni.”

„Nyolc év után holnap este megyünk újra színházba kettesben a feleségemmel – újságolja az édesapa. – Hiszem, hogy Vili egyre önállóbb lesz, és teljes életet tud majd élni. Mi hiszünk benne!”