Pillanatképek

A 40 év körüli László idegrendszeri eredetű izomsorvadásban szenved, emiatt nem tud táplálkozni. Pontosabban nem úgy, mint azelőtt.

Tünde, a klinikai tápláló-nővér a vigasztaló szavak után gyöngéden lesegíti a mozgásképtelen férfi pizsamakabátját, majd szakszerű mozdulatokkal látja el a PEG környékét. Aztán visszakerül a felsőruha, a páciens feszültsége is csökken kissé, és az oldódó beszélgetés során László cinkosan elárulja ápolójának, hogy „ebéd” után 1 deci pompás móri bort azért nem tagad meg magától. „Csak módjával” –mondja búcsúzóul Tünde, és bátorítólag megszorítja a férfi kezét.

Mária néni egy hete még meg akart halni. Úgy érezte, csak terhére van környezetének, leginkább állandó ápolójának, leányának. Tündének ellenben élénken újságolja, hogy előző éjjel rettentően megéhezett, habos süteményt kívánt, amit évek óta nem evett. Csak tápszer, meg pár korty híg tea a szívószál segítségével. Kilépve az antikos szobából még látom, ahogy az ápolónő az ágy mellett guggolva simogatja a beteg karját, miközben bizalmasan diskurálnak valami női dologról. Mária néni idén lesz 91 esztendős.

„Múlt héten hamis pacalt főztem disznóbőrből –recsegi a 62 éves Sándor bácsi a torkához illesztett beszélőkészülék segítségével –, persze leturmixolva. Muszáj valamivel változatosabbá tenni a tápszert, nem?” Bodó Tünde finoman igyekszik cáfolni az iménti gondolatmenetet, bár a kedves dorgálás mögött ott lapul az együttérzés is. A páciens mozgásán egyáltalán nem látszik, hogy fej-nyak tumoros beteg; agilis mozdulatokkal kíséri az avatatlan hallgató számára nehezen érthető szavait, már-már vibrál. A polcon sorakozó magnókazetták némelyike árulkodik is az idős úr temperamentumáról /Pajzán nóták, Lakodalmas rock/. Vajon Sanyi bácsi mikor táncol legközelebb?